Boroshordóból bárszekrény

Mindenki tudja, hogy a nagyszülők padlásán rengeteg régi tárgy van, ami hasznosítás után kiált, csak fel kell fedeznünk. Károlynak is megakadt a szeme a nagymamájánál látott hordón. Két téglán állt, emiatt kicsit vetemedett, (aszalt szilvával volt negyedéig) és az alja be is szakadt, ezért újradeszkázta, a tetejét pedig pirográffal, a családtagok keresztneveivel díszítette.

Egyébként az egész hordót – abroncsait fokozatosan szétszedve – lecsiszolta, mind a fát, mind a fémet. A fát gombaölővel és színtelen oldószeres Teknos vékonylazúrral kente le, az abroncsot pedig Supralux, közvetlen rozsdára kenhető fekete kalapácslakkfestékkel. Az abroncsot több helyen átfúrva rögzítette vissza.

Miután összeállt a szerkezet, kb. 65×55 centis ajtót vágott rá (a nyithatóság érdekében a zsanéroknál mindkét donga élét jól lecsiszolta). A zsanérokat ívre hajlította, majd szintúgy lefestette, s száradás után kapupántcsavarokkal visszaszerelte velük az ajtót a hordóra. A hordó belsejébe maradék lambériából polcot készített és azt több helyen átfúrta, majd apró derékszögtartókkal rögzítette. A hordó aljába építkezésből maradt hővisszaverő fóliát ragasztott, amire jégzacskót lehet tenni, rá (meg a polcra) pedig italokat. A hideg természetesen nem felfelé száll, de mivel a kerti sütő mellé kerül a bárszekrény, írjon, aki ennél olcsóbban tudja megoldani a hűtését.