A bakelit második élete: tál régi lemezből

Csak addig, míg meg nem született az ötlet, mire lehet őket (újra)hasznosítani. István ugyanis szereti a környezetében fellehető, meglévő dolgokat, anyagokat használni. A lemezeknek is szeretett volna új szerepet adni, így született meg a bakelittál ötlete. A készítésére fordított három órából kettő az ötletgyűjtésre és a tervezésre ment el, maga a kivitelezés egy óra alatt megvolt. A kísérlet jól sikerült, a tál most kulcsok, aprópénz, fülhallgató, töltőkábel és hasonló tárgyak tárolására szolgál.

Töprengeni pedig kell

A sablon „feltalálása” okozta a legnagyobb fejtörést, hogy a végeredményben egy szép és letisztult vonalvezetésű tál alakuljon ki az elterjed hullámos szélű bakelittálak helyett.

1. István két falemezből kifűrészelt egy-egy lyukat, ez lett a sablon.

2. Az egyikre rátette a lemezt, amely néhány mm-t lóg túl a lyukon.

3. A másik lyukas sablondarabbal leszorította a lemezt a pereménél.

4. A lemez pontosan a közepénél fogva egy befőttesüvegre helyezte.

5. Majd hőlégfúvóval melegítette, míg el nem érte a kívánt mélységet.

6. A meglágyult lemezből saját súlya alakított ki tál alakú formát.

7. A tálban díszítőelemeket is tarthatunk, de gyümölcskínáló tálnak is kiváló.