Étkezősarok készítése s. k.

A kezdeti igény csak több és kényelmesebb ülőhely volt a sarokban, kis helyen elhelyezkedő asztal körül (alsó képünkön az eredeti állapot).

Aztán amikor felmerült a régi parasztházak bútorainak mintájára egy sarokpad ötlete, amely kényelmes, nagy ülőfelületet kínál, és még mutatós is, jöttek az újabb gondolatok egy egységes stílusú, praktikus étkezősarokról. A tervezésnél, valamint a faanyag- és színválasztásnál fontos szempont volt az anyagi lehetőségek behatárolt volta, illetve az, hogy olyan anyagok is felhasználásra kerüljenek, amelyekhez emlékek fűződnek. Így került a nagyszülők nagyon régi konyhaszekrényéből a szép, mintás üveg a fali sarokszekrénybe, illetve egy ősi családi gyalupad fája adta a lámpatest, a széktámla és a képkeretek faanyagát.

A munkák sorában az első a sarokpad volt (felső képünkön a sablon látható, az alsón pedig a kész padok), majd az asztal két része következett.

A kis konyha miatt Ferenc igyekezett úgy csinálni a bútorokat, hogy többfunkciósak legyenek. Ezért került a pad lábaiba fiókos és kisszekrényes tárolóhely, illetve az asztalba szintén fiókok két oldalra, és a lap alá újságtartó polc.

Az asztal két részes.

A kisebbik rész megnöveli az étkezőfelületet, külön pedig munkafelületként szolgálhat a főzésnél.

A következő fázis a fali sarokszekrény elkészítése volt.

A padok, az asztal és a szekrény 18 és 28 mm vastag lucfenyő lapokból, illetve fenyő lécekből készültek.

Ferenc igyekezett minél kevesebb fémes kötést alkalmazni, és a hagyományoknak megfelelően előnyben részesíteni a csapolt, ragasztott kötéseket (Palma Fa Express). A szín esetében az olajkőris lazúrra és selyemfényű bútorlakkra esett a választás. Cél volt a kissé antik hatás, ezért a lekenés után azonnal áttörölte ronggyal a felületet, a száradás után pedig (de még a lakkréteg felhordása előtt) megcsiszolta 100-as csiszolóvászonnal.

Ezután a létraszék következett.

Ferenc régóta szeretett volna készíteni egy olyan széket, mely egy mozdulattal átalakítható kényelmes ülőalkalmatosságból biztonságos emelvénnyé, amelyről mindent el lehet érni egy nem túl nagy belmagasságú helyiségben.

A világhálón keresgélve talált egy stílusában az ócsai konyhába illő darabot, amelyet a fotó alapján elkészített, illetve egyedivé tett a háttámlával (a kész bútordarab megtekinthető itt, egy másik létraszék méretezési rajza pedig itt).

Utoljára a kiegészítők készültek el. A kis konyhában eredetileg középen volt egy lámpa, amely se a főzőterületet, se az étkező részt nem világította meg jól. Ezért Ferenc az egyből csinált kettőt.

Az étkező fölé egy saját tervezésű lámpa került a központi tulipán mintával, a konyharészt pedig egy, a karácsonyi vásáron látott befőttesüveg „csillár” világítja meg (olcsó és nagyon mutatós ötlet).

A lámpák külön kapcsolhatók, lelógó húzókapcsolókkal. A képek a falra az ócsai tájházban készültek, a keretek pedig a már említett gyalupadból.

Íme a végeredmény. A munkálatok az első momentumtól az utolsóig valamivel több, mint fél évig tartottak, és nem csak a végeredmény, de maga a munkafolyamat is nagy örömöt és megelégedést okozott, talán nem csak a készítőnek.