Ütvefuró erőművészek

Ütvefúrók

Amikor ?egyszerű? ütvefúróról beszélünk, akkor ezen mindig olyan gépet értünk, amelynél az ütési energiát egy ún. körmöstárcsás szerkezet állítja elő. Az ütvefúrók jobban megfelelnek a mindennapos kisebb-nagyobb munkákra, a fúrókalapácsok inkább a nehezebb, ipari feladatokra készülnek. Az ütvefúró hegye annyit üt, amennyire gyorsan forog a tokmány. Ha csökkentjük a fordulatszámot, csökken az ütés energiája. Ebből következik a hátránya is: ha erősen toljuk, és gyorsan akarunk haladni, a magas fordulaton gyorsan felmelegedhet a fúró ? és elkophat a betonban. A termékek többségén állítható a sebesség, így az elégetés veszélye kisebb. Ha fába, fémbe szeretnénk fúrni, nincs szükség az ütögetésre, ki is kell kapcsolni.

 

Egyes fúrógépek (pl. a Bosch) fő jellegzetessége az ún. ?auto-lock? rendszerű szerszámbefogó tokmány, amely egy félkezes mozdulattal oldható. A befogandó új szerszám rögzítése is hasonló módon, de ellentétes irányba fordítással történik. A tokmányba rögzíthető szerszámok cseréje ezáltal jelentősen leegyszerűsödött, a szerszámcsere igen gyorsan elvégezhető, és ez igen előnyös a munkavégzés folyamatossága szempontjából. A tesztünkben szereplő összes modell drótos, azaz hálózati áramról működik, bár egyre népszerűbbek az akkumulátoros gépek, amelyek sokkal mozgékonyabbak, de persze sosem tudhatjuk előre, melyik pillanatban fognak ?elgyengülni.?

Fúrókalapácsok

A fúrókalapácsok alatt általában a pneumatikus (légdugattyús) ütvefúrókat szoktuk érteni. Már kinézetre is markáns, határozott képet mutatnak, súlyuk is megközelíti az 5-6 kilót. Ha betonnal kerülünk szembe, csak pneumatikus fúrógépeket használjunk, amelyek már 4-500 W-os motorral is igen hatékonyak. E gépek közös jellemzője, hogy beton, de más építőanyag fúrásakor is a fúráshoz szükséges ütési energiát egy pneumatikus kalapácsrendszer közvetíti a csigafúró számára. Ezzel a megoldással az ütő funkció a forgástól függetlenné válik, így az ütések száma és energiája nincs összefüggésben a forgással. Az ütési energia sokkal nagyobb, mint az ütvefúróknál, miközben a fordulatszám alacsony is lehet. Az ilyen fúrógépek fordulatszáma lényegesen alacsonyabb lehet, mint az általános fúrógépeké anélkül, hogy az ütési energia csökkenne. Ennek az a nagy előnye, hogy a kemény kőzetekben a fúróhegy kevésbé hevül fel, így nem lágyul meg még tartós, erőltetett fúrás közben sem. Több típusnál a forgó mozgás kikapcsolható, és külön vésőgépként használható. Szinte valamennyi típusnál a kalapács-mechanizmus kikapcsolható, s így nagy nyomatékú, alacsony fordulatszámú fúró- és csavarbehajtó gépet kapunk. Nagy átmérőjű lyukak vagy fém fúrásánál ez a tulajdonság nagyon hasznos lehet. Ezek a gépek alacsony fordulatszámuk és nagy nyomatékuk miatt kiválóan használhatók festék-, sőt betonkeverésre is. A forgásirány természetesen ma már minden gépen állítható.

 

Férfias erővel

Fontos megjegyeznünk, hogy a hatékony betonfúráshoz a fúrókalapácsot sohasem szabad erősen nyomni fúrás közben. Ezzel ugyanis nemhogy növelnénk a fúrás teljesítményét, hanem ? az ütőmű leszorításával ? gyakorlatilag tompítjuk a kalapáló energiát. A kalapácsot inkább csak neki kell támasztanunk a falnak, hogy az ütőmű szabadon működhessen. A kalapácsok sohasem a hagyományos vagy gyorsbefogó tokmánnyal, hanem SDS (?stecken durch system?) befogással készülnek. Ennek az a lényege, hogy a szerkezet nem oldalról fogja meg a fúrószárat, hanem csak precízen megvezeti, és 2-4 horony segítségével biztosítja a nyomaték átadását. A fúrószár azonban tengelyirányban elmozdulhat, így a pneumatikus ütőmű energiája közvetlenül a fúrószárnak adódik át, és nem a tokmánynak. Ez tovább növeli a fúrószáron induló ütési energiát. Ezért a kalapácsokkal kitűnően lehet betont, betonpanelt fúrni, mert az alacsony fordulatszámon a csigafúró keményfém hegye nem ég el, viszont a kis fordulatszám ellenére igen nagy az ütőmű ütési energiája, ami hatékonnyá teszi a fúrást.