Attól függően, hogy milyen módon mozgatja a gép a cserélhető csiszolópapírt, határozzák meg a gépek típusát. E szerint vannak rezgő mozgással dolgozó vibrációs; forgó és rezgő mozgást végző excenteres; illetve a két, tengelyszerűen meghajtott henger köré feszített, a végtelenített szalag folyamatos forgatásával dolgozó szalagcsiszolók. Ez utóbbiakat elsősorban nagy munkadarabok csiszolására ajánljuk, de különböző módon rögzítve a munkaasztalhoz felfordítva vagy számfüggőlegesen odafogatva sokféle munkadarab megmunkálásához jók.
Sebesség, finomság
A legtöbb csiszolónál a motor fordulatszáma szabályozható, ezzel a rezgőcsiszolóknál a percenkénti rezgésszámot, míg a szalagcsiszolónál a szalag forgásának sebességét befolyásolhatjuk. Általános szabály, hogy csak többszöri megmunkálással érhetünk el megfelelő minőségű felületet, vagyis először durvább csiszolót használunk, majd finomabbat a készre csiszoláshoz. A durvább csiszolópapír használata esetén az alacsonyabb fordulatszám ajánlott, míg a finomabb csiszolópapíroknál a nagyobb fordulat- vagy sebességfokozat használandó, de vigyázzunk, hogy a felület ne égjen meg.
A csiszolópapírok jelölésénél a betűjel (ami általában P, de lehet K is) mellett szereplő szám a finomságot jelöli, minél nagyobb a szám, annál finomabb. (A szám arra utal, hogy egységnyi területen mennyi szemcse van.) A fa vagy fém munkadarabok csiszolásánál a 40, 60 számmal jelölteket a csiszolás első fázisához a durvább (nagyolási) megmunkáláshoz használjuk, a 80-100 jelölésűek közepes finomságú felületet adnak, az e feletti számjelölésűekkel lehet készre csiszolni a darabot, vagyis megfelelő simaságú felületet elérni.
Mikor melyik papírt?
A durván gyalult felületű fa munkadarabokhoz először 80-as csiszolópapírt érdemes használni, csak a nagyon szépen gyalult sima felületeknél kezdhetjük 100-assal. Ha pácoljuk is a munkadarabot, akkor az utolsó csiszolás 100-as papírral történjen. (A csiszolópapírok ívben, tekercsben, ha ebben a formában vásároljuk, és magunk szabjuk méretre, akkor olcsóbb, de méretre szabottan is kaphatók. Vannak tépőzáras rögzítésűek is, a szalagcsiszolóhoz gyárilag végtelenített csiszolót kell venni.)
Papír az excentercsiszolóhoz
A legegyszerűbb, ha kilyukasztott tépőzáras csiszolópapírt vásárolunk hozzá, de a lyukakat lyukasztóval magunk is kivághatjuk. A géptől függ a lyuk mérete, ezért minden eshetőségre számítva érdemes ennek megfelelő lyukasztót beszerezni.
Rögzítsük felfordítva!
Ha nem akarunk a csiszolóvászonnal felfelé álló gép használatához szükséges kiegészítő eszközt vásárolni, akkor magunk is készíthetünk ilyet. Vágjunk két kalodát az első és a hátsó fogantyú méretének megfelelően, ezeket szorítókkal rögzítjük a munkaasztal lapjához. A két kaloda így megakadályozza a gép előre- és hátracsúszását. Ilyen állásban a kisebb munkadarabokat, belső íveket kényelmesen tudjuk megmunkálni, a kevésbé fárasztó munkavégzés türelmesebbé tesz, ami a csiszolásnál alapvető követelmény. A kalodát 2 cm vastag forgácslapból célszerű készíteni. Jelöljük be a forgácslapon a fogantyúk szélességét, és olyan mélységben vágjuk ki, hogy a kaloda a gép testéhez illeszkedjen. Olyan méretű legyen a téglalap, amelyből a kaloda készül, hogy a fogantyú helyének kivágása után a szorítónak is bőségesen maradjon hely.
Bélelt szalag
A nagy felületek minőségi megmunkálásához az asztalosmesterek kicsit javítanak a gép eredeti fém alaplapján alábélelve a csiszolószalagot. Így a csiszolófelület rugalmasságát növelve elkerülhető, hogy a munkadarab felületén meglátszódjanak a gép okozta csíkok. Bár nagyobb erővel kell rányomni a munkafelületre, de megéri, mert nem kell újra meg újra visszatérni a csíkos helyekre.
Oldalra fektetett használat
A gépet a munkaasztal szélén elhelyezve, oldalra fordítva asztalosipari szorítókkal rögzítjük a testét a munkalaphoz. Ebben az állásban lehet a legkényelmesebben a külső íveket, éleket csiszolni.
Havonta megjelenő lakásfelújítással, átalakítással, építkezéssel, kertrendezéssel valamint számos egyedi barkács- és javítási ötlettel, tanáccsal szolgáló színes magazin.