Vannak olyan régi, ritka bakelitlemezek, amelyeket komoly összegért adhatunk el a gyűjtőknek. A sok-sok ezer példányban készült változatok sorsa viszont többnyire az, hogy előbb-utóbb a kukában landolnak. Pedig ennek nem kell így lennie, mert némi gondolkodás és alkotófolyamat árán új feladatot adhatunk nekik.

A bakelitlemezeket elavulttá tette a technikai fejlődés, és mint a legtöbb háztartásban, Kollár Istvánnál (Tápiószentmárton) is lekerültek a pincébe. De nem örökre.