Ez nem csak a kényelem, hanem az egyensúly folyamatos megtartása érdekében is fontos, főleg az olyan precíziós feladatok esetében, mint a villanyszerelés, de bármilyen más munkánál is. A fészerben körülnézve többféle alkalmas hulladék faanyagra bukkant, így deszka-, párnafa-, telőléc- és gerendadarabokat szedett össze, még egy jó centi vastag farostlemez maradékát is. Ezekből kezdett kirajzolódni benne a „létrabak” képzeletbeli képe, ami tulajdonképpen egy olyan négylábú kissámli lenne, amelynek két lába hiányzik.
Az első munka a méretvétel volt, a legfontosabb és legaprólékosabb műveletnek a két tartóoszlop hosszának és helyének pontos le- és kimérése bizonyult. A 2. képen láthatók a méretre vágott elemek és összeszerelésük terve. A lekerekített négyszögletes, vízszintes álló lapból kifűrészelt egy fél cipőtalpnyi részt, így könnyebb lesz rá felállni. Utána a helyükre próbálta a darabokat (a bak alján), majd azokat a számozásuknak megfelelően egyenként összeillesztette, először faragasztóval, másodszor szegekkel, a két hosszú tartóoszlopot még egy-egy hosszú csavarral is. A végén a belső éleket ragasztópisztollyal zárta le.
A bak biztonságos rögzítése érdekében alulról két-két szemes csavaron keresztül egy-egy megfelelő hosszúságúra levágott fém nyársat csúsztatott. A behelyezési és a terhelési próba után végül az egész szerkezetet lefestette.
István egy hatfokos alumínium létrához készítette ezt a bakot, de ez az ötlet bármilyen más hasonló létra esetében is alkalmazható, akár más hozzávaló alapanyagokból. A lényeg: a tervezésnél mindig a saját létránk méreteit kell figyelembe venni.
Figyelem! Létrán dolgozni veszélyes és fokozott óvatosságot igényel. A bemutatott létrabakot csak akkor használjuk, ha képesek vagyunk teljesen stabilra készíteni.
2025. február 7. 10:32
Havonta megjelenő lakásfelújítással, átalakítással, építkezéssel, kertrendezéssel valamint számos egyedi barkács- és javítási ötlettel, tanáccsal szolgáló színes magazin.