Íróasztal ódon gyalupadból

Korábban készített már íróasztalt, de nem engedhette meg magának, hogy minőségi keményfát használjon, így pusztán a formája lett historizáló, az anyaga „csak” fenyő. A közelmúltban viszont egy kedves ismerősétől kapott egy nagyon leharcolt, öreg, helyenként korhadt gyalupadot. Sajnos munkapadként nem lehetett mit kezdeni vele, viszont az asztallap sok mindent megélt tölgyfája azonnal újrahasznosításért kiáltott. Korábbról volt egy másik gyalupad gerendányi darabja a tulajdonában, és mikor a két részt egymás mellé tette, szinte kész is volt a gyönyörű, „antik” íróasztal. A két darabot öt helyen átfúrta és 10-es menetes szárat vezetett át rajtuk, a két oldalon anyacsavarokkal lezárva. Így oldotta meg, hogy a két, meglehetősen nehéz darab biztosan kötődjön egymáshoz.  Az eredeti terv az volt, hogy az anyákat csak besüllyeszti a fába, de nem takarja el. Végül nem ez az „ipari” stílus győzött: 10 cm széles fenyő lécből keretet csinált a tölgy lapnak, majd ehhez stílusban illő lábakat, 70×70 mm-es fenyő gerendákból. Az öreg tölgyfát egy nagyon alapos csiszolás után lenolajjal, majd biolakkal kezelte, ettől a felülete még gyönyörűbb lett. Minden más felület hófehér színt kapott, ezzel is kiemelve a keményfa erezetét, mintázatát.

A munkafelület tüsketartó lyukaiba fenyő lécekből faragott darabok kerültek. Három lyuk maradt: tolltartóként jó szolgálatot tehetnek.

Ferenc 18 mm-es rétegelt lemezből készített kerekeket is, hogy a nagy súlyú asztalt egy ember is tudja mozgatni, ha arra van szükség.

A láb szükség esetén elfordul.

Az asztalra Ferenc hozzáillő lámpát is készített.

2015. február 6. 7:48