 |
A méretezést illetően a szabályok egyszerűek. Gyalogutakat 60 cm/fővel számolunk, így a családi kert forgalmasabb részein, például a kaputól a bejáratig általában kétfős - tehát 120 centi széles - utat építünk, míg a hátsó kert ritkán látogatott részeire elég, ha egy 60 cm-es tipegő kerül. Ezek a méretek további 30 cm-rel nőnek, ha az út fal mellett vezet. Egy kétszemélyes, fal melletti út ideális szélessége például 150 cm. Ha autóval állunk be a kertbe, az út legyen 3 m széles. Ha az érkezési irányra merőlegesen parkolunk, az amúgy 5 m hosszú parkolóhelyre további 6 m szélességből tudunk egy ívben rákanyarodni. A legegyszerűbb megoldás családi házaknál a tipegő. Kőlapokat, vasúti talpfákat, fakorongokat süllyesztünk a földbe talajszintig (!) magukban, vagy pár cm-es homokágyban. Így a tipegők között zavartalanul nőhet a fű, a borostyán, stb. A tipegők középpontja legyen egyenletes távolságban (kb. 60 centire) egymástól, így nem kell lépéshosszt váltani. Ennek a megoldásnak előnye a kis munka- és nyersanyag-befektetés. Forgalmasabb helyek kiszolgálására nem célszerű.
|
|
A másik lehetőség a szintén szárazon rakott, de mélyebb homokágyba fektetett út. Készítésekor kitűzőzsinórral előre kijelölt nyomvonalon belül x+18 cm mélyen kiássuk a földet - ahol az "x" a használt burkolat anyagvastagsága. Első lépésként 15 cm zúzottkövet, majd 2-3 cm homokot - vagy kétszer rostált sódert - terítünk kiegyenlítő rétegnek. Törekedjünk arra, hogy mind a földből kiásott "tükör", mind a zúzottkő, mind a homokágy felszíne sík legyen, és a tervezett vízelvezetés irányába dőljön. A deszkával elsimított homokágyra fektetjük a burkolatot, tetszőleges mintában kirakva; végül homokkal töltjük ki a közöket.
|
 |
|
Nem kell mindig beton
Ez a megoldás a családi kertben autók alá is bőven elegendő, jó kivitelezés esetén akár kisteherautóval is használhatjuk. Az a szokás, miszerint a kerti út készítése betonozással kezdődik (és sokszor sajnos végződik is), nemhogy visszavonhatatlan, hanem éppenséggel drágább, téves és felesleges is.
|
 |
|
Variációk egy témára
A burkolóanyagnak fagyállónak és elég vastagnak kell lennie ahhoz, hogy a teher alatt ne törjön szét. Használhatunk pórusmentes követ, tetszőleges formában: kis vagy nagy kockakövet (akár bontottat is!), téglaformájúra faragottat (kváderkő) vagy szabálytalan körvonalút. A burkolat készülhet fagyálló téglából, de akár fakockából is. Olcsóbbak, de kevésbé szépek a színezett beton térkő burkolatok.
|
 |
|
Az út vonalvezetése
Legtöbbször az út forgalomterelésre alkalmatlan, az önkényesen vezetett kacskaringókat a közlekedők elhagyják, s letapossák a kert féltettebb részeit. Ezért az út a legrövidebb vonalon vezessen a két összekötendő pont között, de ha az átlátást el kívánjuk kerülni, enyhe, de határozott ívben hajlítsuk meg, és az ív belső oldalát cserje- vagy facsoporttal "támasszuk meg". Pszichikailag a térfalak mentén vezetett út előnyösebb a nyílt teret középen átvágóknál - másik előnyük, hogy nem törik meg, nem vágják ketté az így másra is használható felületeket.
|
 |
|
| Mulccsal borított kerti út |
|
|
Stabilabb lesz a kerti út szerkezete, ha az út két szélét szegélykővel zárjuk le. A szegélykő lehet egyszerűen egy mélyebbre nyúló hosszabb elem, de ha még nagyobb stabilitás szükséges, (csak a szegélykövet!) fektethetjük betonaljzatba is.
A szárazon fektetett út mellett szól egyszerű kivitelezése, olcsósága, környezetbarát volta és az, hogy bármikor bontás nélkül áthelyezhetjük - csak arrébb kell ásni kicsit. Meglepő módon bizonyos értelemben műszakilag is tartósabb: nem fenyegeti ugyanis sem a fagyás okozta széttöredezés, sem az, hogy a különböző hőtágulási együtthatók miatt a burkolat elválik az alaptól. Ezáltal nagyobb a felhasználható burkolóanyagok skálája is, mint a betonágy esetében.
|
|
