Abban biztosak voltak, hogy nem földön álló fakunyhót szeretnének, hanem olyat, ami mászásra, hintázásra is alkalmas, ezért a kunyhót magasra, oszlopokra akarták helyezni úgy, hogy egy hintaállvány is csatlakozzon hozzá. A terveket Benedek, a kisebbik fiú készítette, aki még nem tudott írni – de ez a méretezésen nem látszik.
A deszkák a tűzifa szállítására használt kalodákból, illetve raklapokból származnak.
Régi bútorból készültek az ajtók és a belső falak burkolata, a lépcső pedig egy félbevágott régi padlásfeljáróból készült. A 10×10-es gerendákat és 5×10-es pallót vásárolták. Ezeket először gyalulták és csiszolták, majd lefestették diószínű vékonylazúrral.
A tartószerkezethez először hét darab oszloptartót betonoztak le, azokra állították a 2,5 m-es oszlopokat. A házat tartó 6 db oszlopra 1,3 m magasságban csavarozták fel az 5×10-es pallókat...
... majd azokra fenyődeszkákat szögeltek-csavaroztak.
Ezután következett a tető háromszög alakú tartószerkezete, a hinta keresztgerendája és az oldalfalak. Végül pedig a tetőt szögelték fel fenyődeszkákból, amelyek végeit egy virágcseréppel körberajzolták és kerekre vágták.
A tetőn és belül a padlón is egy-egy csapóajtót alakítottak ki, ezeken egy kötéllétrán lehet átmászni.
A belső falakat szétszedett régi bútorok lapjaival burkolták le, a feljáratot pedig a régi padlásfeljáró létrájából alakították ki. A tető külső felületére akácdeszkából kivágott apró kapaszkodókat is tettek, így a tetőre is ki lehet mászni, onnan pedig egy kötéllétrán lehet leereszkedni a ház hátsó falánál.
Havonta megjelenő lakásfelújítással, átalakítással, építkezéssel, kertrendezéssel valamint számos egyedi barkács- és javítási ötlettel, tanáccsal szolgáló színes magazin.