Dekorációs faházikók: mindegyik egyedi és különleges

Darvas Varga Orsolyának tetszettek a máshol látott faházikók, és addig-addig úszkáltak lelki szemei előtt, míg rájött: ő is készíteni akar magának egyet. Meg is tette, csakhogy nem került pont az ügy végére, mert a keze szinte magától mozdult, és jött a folytatás, a mindennapos házikógyártás. A folyamat maga egyszerű: Orsolya a kis hulladék fahasábokat méretre igazítja, csiszolja, majd festi. Az elkészült darabok pedig mind különbözőek, hiszen alakjuk és alkotórészeik az éppen kéznél levő alapanyagoktól függ, színeik és kidolgozásuk pedig a művész aktuális ihletétől, valamint a rendelkezésre álló időtől és energiától. Az idő múlásával minden alkotó észreveszi, hogy a formák egyre letisztultabbak, a részletek pedig egyre kidolgozottabbak. Aki végignézi a képeket és megtetszik neki az ötlet, bátran vágjon bele maga is, alkotni öröm, pihenés és kiteljesedés. Ja, és persze a kész mű ajándéknak sem utolsó.

1. Ahogy a festőknek és szobrászoknak is vannak korszakaik, úgy Orsolya új és még újabb házikói is folyamatosan alakulnak, fejlődnek. A szögekből pedig előbb kémények, aztán villanyoszlopok, végül fatörzsek is válhatnak.

2. A nyílászárók lehetnek lécdarabból vágva, de ha úgy tetszik, egyszerűen csak fessük fel őket.

3. A házak színezése sem kötött, lehetnek akár csíkosak is, miért ne? És kedvünk szerint fellobogózhatjuk őket, vagy kiakaszthatjuk a napra száradni a frissen mosott ruhát.

4. Egy-egy házsor sokszor úgy bújik össze, ahogy azt a budai vár utcáin, vagy Prága óvárosában láthatjuk.

5. Nemritkán maga az alapanyag „dönti el”, mi lesz belőle: az uszadékfa például gyönyörű fakoronává tud átlényegülni.