Egyre több családi és kertes társasházban építenek ki esővízgyűjtő rendszert – elsősorban kerti hasznosításra. De ahol már ilyet építenek, ott egyre gyakoribb, hogy a háztartás nem ivóvíz-minőségű vízigényét is ez a rendszer látja el, vagy legalábbis annak egy részét. A megtérülés tekintetében azonban megoszlanak a vélemények: esővízgyűjtő, vagy kút?

 

A kérdésre nem egyszerű a válasz. Egyrészt azért, mert területenként jelentősen eltérőek a természeti, éghajlati adottságok – például a csapadékmennyiség eloszlása, vagy a megfelelő hozamú talajvízréteg mélysége tekintetében –, másrészt a szolgáltatói díjak jelentős különbsége miatt.

Ivóvízdíj tekintetében ötszörös, míg a csatornadíjnál hússzoros különbség is van a legolcsóbb és a legdrágább szolgáltatói díjak között. Nyilván mást jelent ott egy beruházás megtérülése, ahol 500 Ft/m3-es vízdíjat fizetnek, mint ahol 100 Ft/m3-t, vagy ahol 600 Ft/m3 a csatornadíj, mint ahol az 50 forintot sem éri el – a kettő együtt pedig sok településen már 6-700 Ft/m3 fölött van, a Balatonfelvidék egyes településein közelíti az 1000 forintot. További kiszámíthatatlan hatást jelent, hogy az ivóvízminőség javításával, ill. a szennyvíztisztítással kapcsolatban vállalt EU-s kötelezettségeink beruházási költségét – amelyeknek nagyobb részét ugyan az EU finanszírozza, s amelyek elindításával már most csúszásban vagyunk – milyen mértékben hárítják át a lakosságra az egyes szolgáltatók. És akkor még nem beszéltünk a klímaváltozásról, amelynek időjárási következményei pillanatnyilag jobban modellezettek, mint várható gazdasági hatásai. Például az ivóvíz további drágulása vagy a nagy központosított rendszerek – ivóvízellátó, ill. csatorna- és szennyvíztisztító rendszerek – árfelhajtó mechanizmusai és a közvetett vagy közvetlen ökológiai káruk. A vitákból és várható kilátásokból annyi leszűrhető, hogy a kertes családi, ill. társasházaknál feltétlenül érdemes tervet készíttetni, hogy hogyan váltható ki az ivóvízfogyasztásnak az a része – a felmérések szerint nagyjából a fele –, amihez nem kell ilyen minőségű víz (mosás, WCöblítés, öntözés, takarítás stb.). Erre a kiváltásra két dolog jöhet szóba: az esővíz-, illetve a talajvíz-hasznosítás. Mivel e beruházások költségét, így megtérülését nagyon nagy mértékben befolyásolják a helyi adottságok, mindenképpen érdemes szakember véleményét kikérni.

Vízfogyasztás a háztartásban és a kertben

Itthon az átlagos vízfogyasztás országosan 100 l/fő/nap (Budapesten 150 l/fő/nap). Ha átlagosan 500 Ft/m3 víz- és csatornadíjjal számolunk, akkor egy négytagú család évente 70-73 000 forintot fizet ki ilyen címen. A felmérések szerint a vízfogyasztásnak mintegy fele, vagyis a háztartás nem ivóvíz-minőségű vízigénye biztosítható lenne szűrt eső- vagy talajvízből is. Ha a kertépítők kalkulációiból indulunk ki, akkor úgy számolhatunk, hogy pl. a gyep megfelelő növekedéséhez napi 4-5 liter vízre van szükség négyzetméterenként. Tehát egy átlagos méretű kertben, ahol kb. 200 m2-es gyepesített terület van, naponta közel egy köbméter víz kell. Ha van külön vízmérő a kerti öntözésre, akkor a csatornadíjjal nem kell számolni, így az országos átlagos vízdíjat (kb. 250 Ft/m3) alapul véve havonta kb. 7500-8000 Ft megy el locsolásra, ha viszont nincs külön mérő, akkor ennek kb. a kétszerese.

Esővíz, vagy kút?

Magyarországon éves átlagban 500-600 mm csapadék esik, ami évente 500- 600 liter vizet jelent négyzetméterenként. Tehát egy 100 m2-es tetőfelület esetén évente összesen 50-60 000 liter (50–60 m3) gyűjthető össze. A feltöltődés és felhasználás arányában általában egy négytagú családnak 4–6 m3-es tartállyal ellátott rendszert ajánlanak, amelynek ára szűrőkkel, gépészeti berendezésekkel, a túlfolyórendszerrel együtt – a helyi adottságoktól függően – 450 és 670 ezer Ft között van, plusz átlagosan 100 ezer forintos telepítési és szerelési költséggel számolhatunk. A kútfúrás költségei előre nehezebben tervezhetők, mert ugyan van egy fix méterár – ez átlagosan 8- 10 000 Ft –, de ha a talaj minősége miatt vastagabb csövet is kell használni, arra felárat számolnak fel, ami többnyire utólag derül ki. Szerencsés esetben, ha 20 m-nél mélyebb kutat nem kell fúratni és az egyéb talajviszonyok is kedvezőek, akkor a fúrás és a gépészet költsége nagyobb teljesítményű szivattyúval együtt 250-300 ezer forintra tehető. Ha a legcsapadékosabb őszi és tavaszi hónapok esővizét is gyűjteni szeretnénk, akkor 6–10 m3-es tartályt célszerű telepíteni. Persze, ha megtehetjük, érdemes nagyobb tartályt választani, de ezek beruházási költsége igen magas. Csak kerti hasznosításra a leggyakrabban 3–3,5 m3-es tartályú rendszert építenek ki. (Ezek ára 300-350 000 Ft körül van.)

Esővízgyűjtés a nyári hónapokban

A legkritikusabb időszakban – a dísz- és a konyhakerti növények termőidőszakában –, a három nyári hónapban országosan, átlagosan havonta 63–73 mm csapadék esik. Tehát egy 100 m2-es tetőről átlagosan havonta 6-7 m3 víz gyűjthető össze a nyári hónapokban, ami a példakertünk 200 m2-es gyepének mintegy egyheti vízszükséglete. Átlagos nyarakon – amikor nincsenek hoszszabb aszályos időszakok – az esős napokon nem kell öntözni, így a tárolt vízzel hosszabb-rövidebb időszakok is kihúzhatók anélkül, hogy az ivóvízre kellene átkapcsolni az öntözőrendszert. A talajvíz-hasznosítás mellett érvelők pontosan a nyári hónapok csapadékszegénységét hozzák fel indokként, hozzátéve, hogy a klímaváltozás hatására ez még számottevően tovább csökken. Csakhogy ennek köszönhetően a talajvízszint mélysége, vízhozama is változik, s így az ilyen beruházások megtérülésének számítása is másként alakul.

Komplett esővízgyűjtő rendszerek árai - földbe süllyeszthető műanyag tartályokkal (Az árak irányadónak tekintendők) Klikk ide

Esővízgyűjtő rendszerek és elemeik Európa számos országában állami támogatással is ösztönzik a házi esővízgyűjtő rendszerek kiépítését. Itthon egyelőre nem támogatott ez a lakossági beruházás – amit a szakértők a kedvezőtlen csapadékviszonyokkal indokolnak –, ennek ellenére növekszik azoknak a háztartásoknak a száma, amelyek valamilyen formában hasznosítják a csapadékvizet. A legegyszerűbb rendszer a felszíni tartályok elhelyezése és összekötése az ereszcsatorna ejtővezetékével – közbeiktatva egy mechanikai szűrőt –, a legteljesebb rendszerek összetett szűrőrendszerükkel ivóvízellátásra is alkalmasak. A házi rendszereknél csak a tetőről gyűjtsük a vizet. A különböző tetőfedő anyagok elhanyagolható mértékben befolyásolják a hasznosítható esővíz mennyiségét. Kb. 5% különbség van ilyen szempontból a legjobb – pala, cserép – és a legkevésbé jó – a betoncserép – tetőfedő anyagok között. A felületi vizek – burkolt kerti felületek – gyűjtésével nem érdemes kísérletezni, mert speciális kezelést igényelnek – ülepítést, szűrést, szikkasztást –, és a vízminőség rendszellenőrzését, hogy nem került-e bele valamilyen káros anyag.
A fagypont alatt elhelyezett tárolókban az állandó hőmérsékletnek köszönhetően hónapokig is megfelelő minőségű marad a csapadékvíz. Kerti hasznosítás szempontjából azonban a felszíni tárolás is tökéletesen megfelelő. Nagyszüleink egy-két darab brikettet is dobtak a tárolóba – csak tapasztalatilag ismerve a szénszűrők hatását –, mert így tovább maradt megfelelő minőségű a víz, ma is sokan teszik ezt. A vízkivét mindig a tartály felső rétegéből történik, így a tartályban leülepedik a belekerült homok és más szennyeződés.

Az esővízgyűjtő rendszerek elemei:

• Csővezeték, amellyel az ereszcsatornából a tartályba vezetjük a vizet.
• Mechanikai szűrők, melyek beépíthetők az ereszcsatorna ejtővezetékébe, a ciszterna beömlőnyílása elé, vagy magába a ciszternába is. A szűrők megakadályozzák, hogy a tárolóba szervesanyagtartalmú szennyeződések (pl. falevelek) kerüljenek, amelyek bomlásukkal elősegíthetik az algaképződést. A szűrőbetétek vagy egy egyszerűbb szűrőbe helyezett geotextília megakadályozza a homokbeszivárgást is. Hogy mekkora szűrőre van szükség, azt a várható vízhozam, vagyis a tetőfelület nagysága határozza meg.
• Tartály, készülhet betonból vagy műanyagból. (A műanyag tartályok készülhetnek polietilénből vagy poliészterből, ez utóbbi ivóvízellátó rendszereknél nem használható.) Kis súlyuk és jól kifejlesztett alkatrészeik miatt leginkább a műanyag tartályos rendszerek terjednek. A tartályok telepíthetők: a kültérben földbe süllyesztve (ha erre alkalmas bordázott tartályról van szó); a felszínen is elhelyezhetők, beltérben pedig a pincébe, alagsorba is kerülhetnek.
• Gépészeti elemek: szivattyú és a hozzá kapcsolódó szabályozórendszer, amelyeket a gyártók komplett egységekben forgalmaznak.
• Szikkasztóakna vagy -rendszer: a fölösleges vizet egy süllyesztett, perforált (lyuggatott) falú műanyag szikkasztóblokkba, -alagútba vagy -aknába vezetjük, amely tárolja, majd egy kavics szűrőágyon keresztül visszavezeti a talajba.

Öntözéshez: A sorba köthető tartályok ugyan plusz földmunkával járnak, de később is bővíthetők.



Merülõszivattyús esővízgyűjtő rendszer – öntözéshez
ELEMEI: 1. csővezeték az ereszcsatornától; 2. tartályban elhelyezett kosárszűrő; 3. merülőszivattyú; 4. befolyáscsillapítás; 5. úszófejes szívótömlő; 6. túlfolyószifon; 7. szikkasztó, a túlfolyó víz elvezetésére; 8. kettős falú aknafedél, gyalogosforgalomra; 9. a kerti öntözőrendszer csővezetéke és csatlakozója; 10. a villamos vezeték védőcsöve; 11. 10-20 cm vastag homokos-kavicsos ágy; 12. feltöltött homokos, kő- és törmelékmentes talaj; (30-40 cm vastag rétegenként tömörítve). A tartályt 80 cm talajréteg takarja. (Graf-rendszer)



Kerti és háztartási vízellátó rendszer
ELEMEI: 1. csővezeték az ereszcsatornától; 2. öntisztító belső szűrő; 3. befolyáscsillapítás; 4. úszófejes szívótömlő; 5. túlfolyószifon; 6. teleszkópos akna, gyalogosforgalomra; 7. házi vízellátó rendszer utántöltő egységgel
 
A tartályok telepítésének földmunkadíjával úgy kalkulálhatunk, hogy egy kisebb markológép gépóradíja tízezer forint, kb. két-három óra alatt végezni lehet még a sorba kötött nagyobb tartályoknak szükséges gödörrel is.












A tartály vízszintes, stabil homokágyon áll. Ha tömör, agyagos a talaj, akkor azt ne töltsük vissza, hanem a tartályok befedéséhez 16-32-es kavics vagy sóder töltőanyagot használjunk. A tartályok méretétől függően 3-5 óra alatt befejezhető a telepítés. Atelepítés, összeszerelés, a csatornabekötés és egy egyszerű szikkasztó kialakítása további átlagosan 100 000 forintos munkadíjat jelent.





A 6000 literes Kontakt-rain ET tartály a teljes befedés előtt, a tető két oldaláról gyűjtik a vizet, és csövekkel vezetik a tartályba. Az esővizet szállító csövek lejtése 1-2%. A háztartást is ellátó rendszerek központja a szivattyúból, nyomásszabályozó vezérlőautomatikából álló egység. Az  ún. úszókapcsoló a kritikus alsó vízszint elérése esetén bekapcsolja a vezetékesvíz-töltést a tartályba vagy a kisméretű tárolóba. Az úszókapcsoló vezérlésével a vezetékes rendszer nyitását, zárását a mágnesszelep és a transzformátor végzi – így amikor kiürül a tartály, a rendszer automatikusan vált a hálózati vízre. Az ilyen központi vezérlők ára 250–350 000 forint.



Egyes szakértők szerint a betonból készült tartályokban tárolt víz – az esővíz és a betonfelület között lejátszódó kémiai folyamatoknak köszönhetően – jobb minőségű. Az előre gyártott vasbeton tartályok 5–13 m3-es méretben készülnek, garantáltan vízzáróak, míg ezt sokkal nehezebb elérni egy egyedi kivitelezésű ciszternánál. Képünkön a tározó fölött vizes kerti élőhelyet alakítottak ki, a kavicsréteg alatti szűrőrendszeren keresztül jut a tartályba az esővíz. (Mall-rendszer)

Olcsó-e az olcsó?

A komplett rendszerek magas költsége miatt sokan maguk tervezik meg és szerzik be az egyes elemeket. A rendszernek egy kényes pontja van: a tartály, amin nem érdemes spórolni. Tele van a piac az élelmiszer- és a vegyiparban kiszolgált olcsó műanyag tartályokkal, ezeket csak felszíni rendszereknél szabad használni. A talaj súlyának terhelését csak a jól megtervezett, bordázott kialakítású tartályok bírják ki, a tartály falvastagsága nem sokat jelent. A másik, amire ügyelni kell, hogy ne legyen hegesztett, ugyanis annak mentén könnyen szétnyílhat.