Békebeli konyhaasztal

Az asztal natúr fenyőből készül. A 180×102 centis asztallapot alkotó 6×4 centis deszkákat ragasztással is rögzíthetjük egymáshoz, de néhány alsó alátétléccel csavarozással is egymás mellé erősíthetjük őket; a lényeg az, hogy a deszkák évgyűrűi ne egyformán álljanak, mert az asztallap görbülne, hanem a szomszédosak álljanak ?egy sima, egy fordított? módra.

Csapozva, ragasztva
A 6×6 centis lábaknak való faanyagot nem készen vettük, hanem három-három darab 6×2 centis fenyődeszka összeragasztásával készítettük el a lábakat. Bármelyik lehetőséget választjuk is, az biztos: ne menet közben alakítsuk ki az elemeket, hanem mielőtt hozzálátnánk az összeszereléshez, minden elemet szabjunk pontosan méretre, aztán ragasszunk.
A csomópontok kialakításánál ?sima? vésett csapozást és ollós kötést alkalmaztunk, faragasztóval. Az asztallapot fatiplikkel és ragasztóval rögzítettük a lábakra és a vízszintes összekötőkre. A lábak minden oldalon 3-3 centivel beljebb vannak az asztallap szélénél.
A lábakat 71 centisre terveztük, az asztallap 4 centijével így lesz a bútor 75 centi magas; a székeink ülőfelületének magasságától és a családtagok zömök vagy nyúlánk voltától függően a konyhaasztal magassága 70 és 80 centi is lehet; az első esetben a lábak 66, utóbbiban pedig 76 centi hosszúak.
A kész bútort természetesen festhetjük vagy lazúrozhatjuk is, de a ?hagyományos? konyhaasztalt (a politúrozottakat leszámítva) olajjal vagy viasszal kenték le, hogy a fa ne foltosodjon, ha nedvességet, pl. vörösbort szív magába.

Nem mindegy, hogyan szorul!
Figyeljünk oda, hogy a csap ne széltében szoruljon, mert akkor repeszti a hornyos darabot, hanem hosszában, akkor ugyanis jól feszül a lyukban. Mindig akkora legyen a csap, amilyen széles a véső. A mi vésőnk 12 mm-es, ezért ekkora lesz a csaprés (vagyis a lyuk) ? no meg a csap ? is. A csapok hossza (és a lyuk mélysége) 3 centi. (A bemenő és befogadó elemre a csap és horony kifejezésen kívül gyakran használják a féder és nút kifejezést is).