Terasz vörösfenyőből

Mielőtt nekikezdtek volna, töprengtek egy kicsit a felépítmény szerkezetén, mert az ismeretes eljárások nem voltak alkalmasak a kijárat és a talajszint közötti, közel 50 centiméternyi magasságkülönbség megfelelő áthidalására. Ezért a tartó létraváz alá cölöp alapot készítettek betonból. A faszerkezetet alul-felül anyák és alátétek tartják a cölöpökből kiálló menetes szárakon, így a 6 méter hosszú gerendák pontosan vízszintezhetővé váltak és nem okozott gondot a keresztirányú, méterenként 3 mm-es lejtés megoldása sem. A szerkezet nagyon bevált, és annak ellenére hogy konzolos a kialakítása, nem leng és hajlik meg a terhelés alatt, hanem teljesen stabil.

1. A cölöpök helyét 20 cm átmérőjű fúróval fúrták ki 70 cm mélyen, ebbe 12 mm-es betonvas megerősítés került, zsalunak a felszín fölött 200-as szennyvízcső darabokat használtak.

2. A vasalatok közepébe Tibor a betonozás előtt 14 mm-es menetes szár darabokat hegesztett, hogy később legyen mihez rögzíteni az alszerkezet gerendáit, így nem gond az illesztés.

3. A beton teljes megszáradása után a terasz alatti területet geotextíliával takarták le...

...és arra kavicságyat fektettek a későbbi gyomosodás elkerülése érdekében.

4. A szerkezet 10×15 cm-es gerendákból áll, minden menetes szárra anya és nagyméretű fakötésű alátét került, ezekre ülnek az alsó gerendák, amelyekbe be lett süllyesztve az ellenoldali alátét és anya.

5. Ahol szükség volt rá, a gerendák átlapolással megoldott toldásait Tibor a cölöpökre igazította, így sehol sem kellett további kötéseket létrehozni a tartószerkezetben.

6. A terasz tartószerkezete a gerendákra 50 cm-enként keresztbe fektetett 7,5×10 cm-es stafnikból áll, amelyek 10×200-as szerkezetépítő csavarokkal csatlakoznak az alsó gerendázathoz.

7. A terasz természetesen nem egyetlen nyárra készült, ezért az időtállóság érdekében a tartószerkezet elemeit Tibor felesége három rétegben lazúrozta még az összeállítás előtt.

8. A keresztgerendákra fektették a 2,8×14-es vörösfenyő deszkákat, amelyeket a felrakás előtt szintén minden oldalról lekezeltek, és rozsdamentes teraszépítő csavarokkal rögzítettek.

9. A pallók közötti hézagok beállításához 5 mm-es fugakereszteket használtak, és hogy a később is látszó csavarok szépen, sorban fussanak, a csavarozást derékszög mentén végezték.

10. A lépcső alá Tibor sóderágyat készített, amelybe térkő került, hogy legyen mire támaszkodnia a lépcsőváznak. A váz a terasz keresztgerendáihoz csatlakozik kapupántcsavarokkal.

11. A vázhoz Tibor 5×15-ös padlóléceket ragasztott egymáshoz, s az így kapott 5×30 cm-es anyagból már ki tudta vágni a lépcső vázát. Ezekre rögzítették a fokokat alkotó pallókat.

12. A váz elemeit természetesen a lépcsőfokok pallóival egyetemben, a már fent említett módon, három rétegben, a száradási időket minden alkalommal kivárva, favédő lazúrfestékkel lekezelték.