Gyepesítés locsolótömlővel

A technológia roppant egyszerű, vagy legalábbis annak látszik, de a hidrovetőgépnek van néhány jól kitalált sajátossága. Például a tartályban történő folyamatos keverés, amelynek eredménye a fűmag és az adalékok egyenletes eloszlása, illetve a szivattyú, amely úgy nyomja a tömlőbe a bekevert anyagot, hogy közben nem sérti meg a magokat, amire egy közönséges szivattyú nem képes.

Fűmag hidrovetése

A hidrovetésnél előfordul, hogy csak vizet és magot locsolnak ki a területre. Gyepesítésnél azonban ez nem hatékony. Fűmag hidrovetésénél szükség van a nedvességet megtartó, a gyomosodást gátló, illetve a talajeróziót megakadályozó mulcsra, a tapadást segítő szerekre, no meg a növekedést indító tápokra és esztétikai szempontból némi zöld színezőanyagra. Attól függően, hogy milyen a gyepesíteni kívánt terület, különböző arányban keverhetők be az adalékok, de speciális esetekre, például nagyon meredek rézsűkre vannak erősebb tapadást biztosító szerek is. Vagy ahol nem biztosítható a rendszeres locsolás, például hétvégi házak kertje esetében, a kopolimer adalék alkalmazása is ajánlott. (Ez az apró szemcsés, fehér kopolimer adalék súlyának négyszázszorosát kitevő vízmennyiséget képes felszívni, ami a fű növekedésekor hasznosul.) Ahol olyan talajfeltöltés történt, amely nem kedvez a fűmagnak, ott megvizsgálva a talaj pH-értékét, mészadalékot is alkalmaznak.

A frissen hidrovetett terület zöldes színű; az esztétikailag nem túl szépen mutató mulcshoz környezetbarát színezőanyagot kevernek, így a növekedés előtt és a kikelés első időszakában is szebben mutat a terület. Az előre kimért összetevőket a helyszínen adagolják a gépbe, majd feltöltik vízzel a tartályt. Néhány perc keverési idő után már teríthető a keverék, közben a gép folyamatosan mozgásban tartja az anyagot, hogy a kilocsoláskor egyenletesen oszoljanak el az összetevők és a fűmag.

A fűmag előáztatása

A tömlőben biztosított állandó nyomással a fűmag 1-2 cm-es talaj-, ill. mulcstakarást kap, ami a fűmag számára pont megfelelő. Ha a fűmagot előzetesen be is áztatják, akkor 4-5 napon belül már megindul a növekedés, egyébként 5-8 napon belül. A lekülönbözőbb fajtájú és minőségű fűmagok alkalmasak is alkalmasak a hidrovetésre. Így ezt a technológiát nemcsak gyepesítésre lehet alkalmazni, hanem minden olyan mag vetésére is, amelynek 1-2 cm-nél nagyobb talajtakarásra nincs szüksége. A környezetvédelemben óriási szerepe van a talajerózió megakadályozásában.

Víznyomástól is függ

Az, hogy milyen gyorsan lehet végezni a vetéssel, elsősorban attól függ, hogy a tartályt milyen gyorsan tudják feltölteni a helyi vízvezetékről. Egyszerű terepviszonyok mellett egy 250-300 m2-es terület hidrovetését kb. egy óra alatt be lehet fejezni.

Talaj-előkészítés és gyomirtás

Gyepesíteni mindig lehet, csak a vetés után folyamatosan gondoskodni kell a fűmag kikeléséhez és fejlődéséhez szükséges mennyiségű vízről. Az öntözés a füvesítésnél azt jelenti, hogy a talaj felső 10-15 cm-es rétegének állandóan nedvesnek kell lennie. Leginkább persze ott nem okoz ez gondot, ahol öntözőrendszer működik a kertben. A sikertelen gyepesítés oka szinte száz százalékban a nem elegendő vízmennyiség. A másik fontos dolog a talaj-előkészítés, a tereprendezés, majd finom talajegyengetés és a gyomirtás, amit a talaj-előkészítés után két héttel célszerű először elvégezni. Ennyi idő alatt megerednek a gyommagvak, s a két szikleveles vagy a néhány leveles állapotban a legérzékenyebbek a gyomirtó szerekkel szemben. Érdemes még legalább egy ilyen ciklust kivárni és megismételni a gyomirtást, de akinek van ideje, még egy harmadikra is szánjon időt. A gyomirtózás után hengerrel tömítsük egy kissé a talajt.

Hatékony tarackirtás

Akkor érhetjük el a legjobb eredményeket, ha az évelő tarack irtását, amelyet a gyepből a legnehezebb kiirtani, előző év tavaszán kezdjük. A tarackos területet, amikor frissen kihajtott a növény, 7-10 napra takarjuk le papírral, zsákkal, úgy, hogy ne érje fény. Majd távolítsuk el a takaróanyagot, és várjuk meg, hogy a hosszú és vastag gyökérben lévő tartalékokból újra sarjaddzanak a levelek, ekkor ismét takarjuk le. Ezt háromszor-négyszer ismételjük meg, így a mélyben lévő gyökerekből a legutolsó tartalékok is kifogynak, és a növény kipusztul.